Mindig van tovább...

A tegnapi napot szinte teljesen a tanulásnak szenteltem. Jó, ez sem teljesen igaz, mert délután Z.-vel találkoztunk, de még akkor is történelmi filmet néztünk. Izgi, mi? :D
Délelőtt kivégeztem a törit, de annyi név és évszám van, hogy fogalmam sincs mennyire fog ez megmaradni bennem, ráadásul a másik osztály azt mondta(akiket tanít ez az új tanár), hogy nemcsak ennél a témánál várja el a tanár, hogy napra és órára (!!!) pontosan tudjuk az eseményeket, hanem a többinél is. Remélem azért érettségin nem lesz ilyen jófej.. :D Ennyi évszámot tényleg képtelenség megjegyezni, mindenesetre azért muszáj vele próbálkozni, mert kell évvégén az 5-ös, bármi áron. :)
Miután befejeztem a törit, gondoltam átnézegetem az elmúlt 5 év füzeteit és bejelölgetem, hogy hol találom meg a tételeket. És wááá, annyira örültem, mert 1-2 kivétellel szinte mindegyik megvan, nagyon jól kidolgozva, bár tesóm tavalyi tételes füzetét is felhasználtam, annak a 60-70%-a pedig tökéletes. Annyira örültem neki, mert ezzel rengeteg időt megspóroltam magamnak. Aztán mikor ezzel is végeztem, annyira belejöttem a tételezésbe, hogy gondoltam megcsinálom a magyart is és attól is nagyon jó kedvem lett, mert abból is megvan minden. Jáááj! :) 2 hét múlva pedig a kezembe lesznek az e.ü tételek is, szépen összerendezve. Szóval márciustól kezdve már ezekre jobban fogok koncentrálni, meg megcsinálok 1-2 érettségi feladatsort, hogy valamennyire azért tisztába legyek a dolgokkal.
Amúgy rájöttem, hogy én nagyon várom az érettségit. Na nem azért, mert az olyan jó móka, hanem mert minél hamarabb túl akarok lenni rajta. A szóbelire különösen kíváncsi leszek, főleg a törire, mert azt ugye nagyon imádom és a múltkor is úgy előadtam magam az új tanárnak, hogy totál ki volt szegény készülve. Azt mondta, hogy nem látott még embert ilyen lelkesen beszélni. :D Azt hiszem szimpatizál velem.. :)
Ami a tegnapot illeti, a délutánt Z.-vel töltöttem. :) Annyira édes volt, mert kérdezte, hogy találkozunk e, de mondtam neki, hogy ne haragudjon, éppen töris filmet nézek, szóval nem hiszem. Erre mondta, hogy menjek át és nézzük együtt, addig is együtt lehetünk. Óóóh! :) Szóval fogtam magam, elkészültem és átmentem hozzá. :) Most is eszembe jutott, hogy mennyire jó, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. Oké, nem egy városban élünk, de hamarabb odaérek hozzá, mint mondjuk beérek a suliba. :D:D Tudom, ez kicsit vicces, de tényleg így van. Sőt, a buszok is sűrűbben mennek Z. városkájába, mint a sulim fele. Helyi közlekedés (Y) :D
Azt hittem egyébként, hogy nem fogunk tudni a filmre koncentrálni, de azért hellyel-közzel mégis sikerült, ez talán azért lehetett, mert mindkettőnket lekötött a film, annyira érdekes volt. :)
Késő este értem haza, mert bár a távolsági busz időben jött, a helyi buszra viszont közel 1 órát kellett várnom. Wáá! Eléggé felhúztam magam, mert bár egy tök forgalmas úton volt a buszmegálló, mégis üres volt az utca, alig járt 1-2 kocsi, gondolom azért, mert már este volt. 2 autó állt meg és kérdezte meg a sofőrje, hogy ne vigyen e haza, az egyikbe ráadásul munkások ültek. Mondanom sem kell, hogy egyik "ajánlatot" sem fogadtam el, inkább megvártam a buszt.
A lényeg, hogy épségben hazaértem, de azt hiszem ilyet többet nem fogok csinálni, mármint hogy ennyire későn jövök haza.
Most pedig rohanok suliba, bár csak 5 órám lesz. Így szép az élet! :)
Cupp nektek, délután jövök olvasgatni. :)

"Harmóniát csak olyan lélek tud maga körül teremteni, aki magában már megteremtette."

Voltam dokinál, herpeszem van. Megint. Újabb adag gyógyszert már nem írhat fel, a legutóbbi olyan erős volt, hogy elvileg még most is kellene hatnia. Hát, mégsem hat. Mindegy, kenegetem. Szerencsére nem dagadt fel, remélem holnapra sem fog.
Hazafele pedig tettem egy mixet.. :D Érdekes volt, mert eddig csak egyszer csináltam ilyet, akkor is Z.-vel, Ő meg azért ért hozzá. Most pedig bementem tök egyedül, nagy merészen, mint aki érti a dolgát. Egy nő volt az eladó, vagyis az "eladó", mert nem tudom, hogy egy lottózóba lehet e így hívni bárkit is. :) Na de átböngészgettem a tabellákat és megtettem 3 meccset. Mindhármat ma játsszák, bár kettőt 20:45-kor, szóval annak majd holnap tudom meg az eredményét. Hát kíváncsi leszek... :D
Most megyek, belevetem magam a töri rejtelmeibe, utána megtanulom a polgári- és a  büntetőpereket, majd matekoznom is kellene. Hajajj, sosem lesz ennek vége. Nem baj, csak haladjak.
Csók nektek! :)

"Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás."

Kész katasztrófa a suli, totál lefáradtam ezalatt a két nap alatt, ráadásul nem tudom az okát, de 2 napja a vérnyomásom is nagyon alacsony. Tegnap megmérték a suliba, akkor is alacsony volt, a pulzusom is ilyen 50-55 körül mozgott és ma sem változott a helyzet. Nem érzem rosszul magam, csak szédülök és ennyi, jah, meg ma ismét meglátogatott a bibi a számon. :/ Rögtön be is kentem és eddig úgy vettem észre, hogy nem növekszik tovább, de remélem reggelre nem fog feldagadni, mint legutóbb, mert akkor nagyon nyűgös leszek. :D
A mai nap.. hmm, írtunk 2 dolgozatot is, egy be volt jelentve, egy meg nem. Nem sikerültek rosszul, de az egyik az olyan volt, hogy 45 perc alatt kellett 5 esszét írni. Fincsi volt. :D Természetesen senki nem tudta befejezni, én sem, de amúgy tudtam mindent, szóval remélem attól függetlenül, hogy az utolsó feladat lemaradt, meg fogja adni a jobbik jegyet. Ezen kívül megoldottuk a hétfői matek dolgozat feladatait, annyira nem sikerült az sem rosszul, bár ott azért több mindent elnéztem, de remélem egy 4-es lesz, annak már örülnék nagyon. :)
A hét további részében nagyon sok számonkérés lesz, illetve csüt.-pénteken, és mivel holnap szinte semmi lényeges óra nem lesz, úgy gondoltam, hogy itthon maradok pihenni, meg legalább tanulok, hogy behozzam a lemaradást, töriből ugyanis iszonyatosan gyorsan haladunk, ami nem is baj, mert kell, csak hát ilyen tempóval nem lehet mindent alaposan megtanulni, de a holnapi napot akkor csak erre fogom szánni, és a délutáni színpadra sem kell így bemennem. Lehet, hogy nem kéne lógnom, de ennyi talán belefér és nemes cél érdekében teszem. :D
A délutánt egyébként Z.-vel töltöttem, sétáltunk picit, majd feljöttünk hozzánk, mert eléggé szédültem, szóval sorozatoztunk, meg beszélgettünk. :) Hétvégén lehet megyünk bulizni is, csak ne legyen még rosszabb a helyzet a számmal, de bízok benne, hogy nem lesz.
A mai napsütés feldobta a napomat, teljesen tavaszias idő volt, hétvégére pedig már 8-10 fokokat is mondanak. Nem rossz, nem rossz.
Őőő, holnap pedig hazafele teszek egy mixet, mert ki akarom próbálni, megint és jó meccsek lesznek holnap, bár megmondom őszintén, nem értek hozzá annyira, de tökre tetszik és hát na.. :)
Jövök holnap, de tuti hulla fáradt leszek. Most pedig olvasgatok, cupp. ^^

"Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóság valami rejtélyes okból egybeesik. S addig tart, míg így van." (Müller Péter)

A hét nem indult olyan fényesen, de mostmár csak jól alakulhatnak a dolgok.
Eldöntöttem véglegesen, hogy hová megyek szeptembertől tanulni és nem fogja senki elvenni a kedvem. Kinéztem egy sulit, ma betelefonáltam, holnap kitöltöm a jelentkezési lapot és a héten még le is adom, hogy ezzel is meglegyek. :)
Pénzügy és Számviteli ügyintéző a szak neve egyébként. Anyáéknak is mondtam, hogy emellett döntöttem és 100%-ig támogattak, egyedül a nagynéném szólt be, akit a továbbiakban csak "gonosz nagynéninek" fogok hívni, mert Sacc is így hívja és ez totál ráillik(később talán majd leírom, hogy miért).

Elöljáróban róla annyit, hogy alapvetően is rosszindulatú ember, velem szembe meg aztán különösen, bár ezt sosem vettem magamra, pedig Anya is említette már, hogy nagyon irigy rám. Csak azt nem értem miért.. :S Tök szép, tök csinos, évek óta boldog párkapcsolatban él.. szóval nem értem, na mindegy, meg igazából ezzel eddig nem is foglalkoztam, bár most se nagyon fogok.
Visszatérve az eredeti történethez, épp meséltem Anyáéknak a sulis dolgot, tökre fel voltam dobva, és Ő is pont kint volt az étkezőbe és ilyen nagyon flegma stílusba elkezdte mondani, hogy minek megyek én ilyen helyre (ezt így szó szerint), meg hogy ez nagyon nehéz lesz nekem és úgysem fogom bírni, meg nagyon sokat kell majd tanulni, meg hogy ennek semmi értelme, stb. Nem vette el a kedvem, de igazából kicsit felhúzott ez a stílusa, mert csak a rosszindulatot éreztem belőle, semmi mást. Arról nem is beszélve, hogy Ő a sulis dolgaimról kb. alig tud valamit, így fogalma sincs arról sem, hogy mikor mennyit szoktam tanulni és milyenek az eredményeim. Amúgy nem nagyképűségből, de szerintem magából indul ki, anno ugyanis Ő is tanulta majdnem ugyanezt, neki viszont olyannyira nem ment, hogy ott is hagyta a sulit. Na én nem fogok így járni, ha nehéz lesz, akkor is megcsinálom! :) Csak azért is...
Nem számítok arra egyébként, hogy könnyű lesz, de szerintem mindegyik szak nehéz valamennyire, vagy legalábbis mindegyiknek megvannak a maga buktatói és hátulütői is, mindegyiket tanulni kell, de nyilván azért akarom ezt tanulni, mert érdekel.
A suli amúgy most katasztrófa, mert a hétvégén szinte semmit nem tanultam. Írtunk ma matekból, holnap is lesz egy nagy TZ, amit 5-ösre kellene megírnom, de ez csak akkor fog sikerülni, ha mellém szegődik a szerencse. Hmm, hát úgy legyen. :D 50% az esély, az anyag felét kb. nagyon jól tudom, wáááá! Nagyon remélem, hogy jól fog sikerülni és nagyon rossz kedvem lesz, ha nem így lesz.
De délután legalább találkozok Z.-vel, egy kicsit együtt leszünk. :) A hét további része pedig azzal fog telni, hogy tanulok, mint az őrült. Ahhoz képest még van energiám, csak tényleg rá kell szánni magam, hogy leüljek 1-1 anyagot megtanulni. Beletörődtem már, az elkövetkező 2 hónap erről fog szólni. :D
Most megyek aludni, már késő van.. Jelentkezek majd,  jók legyetek! :)

"Ha valamit nagyon akarsz, akkor az egész világ összejátszik azért, hogy megszerezd."

"Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én

barátod voltam és Te jó barát.

Szebb volt a szép akkor, s több volt a fény,

velünk volt boldog az egész világ."

Nehéz volt a mai nap, a hét, épp jókor jött a hétvége.
Talán direkt péntekre hagyták a döntést, vagy csak véletlen alakult így, de az osztály helyzete és jövője, valamint az érettségivel kapcsolatos dolgaink ma stabilizálódtak.
Új osztályfőnököt kaptunk és eddig félig még ismeretlen tanároknál fogunk érettségizni több tárgyból is. A legjobb esetben osztályfőnök szeptemberre fog tudni újra tanítani, az elkövetkező pár hét roppant bizonytalan számára. Többet erről nem szeretnék mondani.
Hogy hogy fogadtuk ezt, szerintem nem is kérdés. Sok a teendő, pörögni kellene, a levegőbe mégis ott van az aggódás és a feszültség, de ez azt hiszem nem csoda. Kétségbe vagyunk esve, és ma még az én szemembe is könnyek szöktek.
Új helyzet, szokatlan szituáció, ami persze nem nekünk a nehezebb, hanem Neki.
Nem tudok most többet írni... csak még annyit, hogy minden pozitív energiámmal arra összpontosítok, hogy minél hamarabb meggyógyuljon és felépüljön!!!

"A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több."

Péntek van, lassan eltelik a hét és csodálkozok, hogy fáradt vagyok, merthogy nem tanultam szinte semmit. Okéoké, a "szinte semmit" azért túlzás, mert ugye hét elején felelgettem, méghozzá egész jókra, talán a fáradtság ellenére ma is sikerül a formámat hozni, legalábbis remélem. Felelünk töriből, helyettesítő tanárnál. Felelnék, mert jó az anyag, tetszik. Háborús, bár sok a név és az évszám, nagyon érdekes, viszont parázok, mert nem tudom hogy osztályoz ez a tanár. Az talán jónak számíthat, hogy engem már ismer a szerepléseimnek köszönhetően, ennek ellenére viszont simán adhat 4-est, ami töriből nekem már nem számít jónak. Hmm, mindegy, meglátom majd, de jó lenne lefelelni. :D
A tanulást mellőzve amúgy volt a héten kikapcsolódás bőven, sokat olvastam, tegnap barátnőztem, ma pedig egy volt évfolyamtársammal találkozok. :) Z.-t hétfő reggel óta nem láttam és már nagyon hiányzik, ennyi időt szerintem még sosem töltöttünk külön. Este megyek hozzá, már alig várom. :)
Kell egyébként a külön töltött idő is, én nem mondom, mert jaaaj, komolyan, még az is jó érzés, hogy hiányzik, bár legalább hasznosan tölthettem volna a hetet tanulás szempontjából, na mindegy. :D Hamm-mal kedd óta újra kommunikálunk egymással, de semmi lényegi dologról nem beszélünk és ez így jól is van. Azt hiszem sosem lesz már olyan a kapcsolatunk, mint régen. Próbálok erre nem szomorúan gondolni, hanem tanulni belőle, mert mást úgysem lehet. Anyáéktól pedig tegnap megint megkaptam, hogy nem értik hogy bánok olyan jól a pénzzel. Hát, igazából én sem, de valahogy mindig összejön. Nem szándékos, nem tudatos, de valahogy mindig annyit teszek félre, annyit spórolok, hogy még én is meglepődök magamon. Ez persze nem baj, sőőőt. :) Most megyek készülgetni, nem tudom mikor írok megint, lehet még ma, de lehet csak hétvégén.
Cuppantás. :)

"Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak."

Halihó! 
Itt vagyok, nem is tudom miért nem írtam. Ez a hét elég pihenős, vagyis nem tudom, lehet csak én csinálom így, de alig tanulok, ehhez képest pörgés is volt, még csak szerda van, de mindhárom nap feleltem eddig valamiből. Remélem az utolsó 2 nap már nem így fog telni.Annak köszönhetően, hogy több időm van, mint eddig, tök sokat gépeztem, olvasgattam, fórumoztam és nem sokkal ezelőtt találtam egy fórumot, ahol a külföldi munka volt a téma.
Pár éve még arról álmodoztam, hogy ha leérettségizek, rögtön megyek ki külföldre, de most, hogy itt vagyok, már nem egészen gondolom így. Egyrészt azért, mert itthon még nem néztem szét és oké, hogy mindenki azt mondja, hogy nincsen munka, nem lehet elhelyezkedni, stb., biztos, hogy ennek is van alapja, de ki tudja. Lehet, hogy épp jókor leszek jó helyen, és sikerül elhelyezkednem hosszabb távra is. Emellett viszont nagyon nagyon szeretnék nyelvet tanulni. Nem azért mennék ki, hogy meggazdagodjak, ilyen célom nincs. A nyelvtanulás miatt viszont nagyon nagyon vágyok! Ha nem is sok időre, néhány hónapra legalább.
A vágyak mellett viszont azt is néznem kell, hogy a nyarat mindenképpen itthon töltöm, a gyerkőcök miatt, akikre már második éve lesz, hogy vigyázok. Imádom őket nagyon és már annyira megszoktak, hogy biztos fura lenne nekik, ha más vigyázna rájuk. Na és szeptembertől szeretnék elvégezni egy OKJ-s képzést is, addig biztosan itthon maradok, utána viszont szerintem mindenképpen úgy intézem a dolgaimat, hogy ki tudjak menni.
Júj, most jut eszembe! A táplálékallergiám miatt (aminek majd nevet is adok, mert vagy így emlegetem, vagy "betegség"-nek mondom, de egyik sem jó rá,  várom a tippeket :P), szóval utána kell néznem, hogy ez külföldön mennyire számít mindennapinak, mennyire lehet vele kint együtt élni, mert azért nagyon nem mindegy. ... na és ugye Z. miatt sem mennék ki még idén sehova. Tudom, friss kapcsolat és nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, vagy hogy mi lesz később, nem is akarok annyira tervezni, de nagyon jól megvagyunk és nem hagynám itt. Ha viszont(ne így legyen!, de ha mégis így lenne) úgy alakulnak a dolgaink bármikor is, hogy rájövünk, hogy nem illünk össze, nem működik a dolog, vagy bármi más, utána biztos, hogy nem lesz párkapcsolatom. Oké, ez lehet hülyeség, de ha utána kimegyek, nehezebb lenne, márpedig nem fogom halogatni. Elvégzek egy képzést, vagy egy tanfolyamot és pár hónapra biztosan kimegyek. Utána persze visszajövök, nem tudom elképzelni az életem más országba. Akkor is, ha sokan szidják, vagy nem szeretik, én imádom Magyarországot! :)
Hmm, ezek még távlati tervek, majd kiderül mi lesz belőlük.

"Hidd el, hogy képes vagy rá és félig már véghez is vitted."

Nem is tudom mit írhatnék, van bennem jó is rossz is vegyesen, a jó nyilván magas fölényben van a rosszal szemben, így az utóbbi okát meg sem említeném. Írtam már róla, változás nincs, azon kívül, hogy megy a "hangyát-békát kiabáljunk a másikra" effektus, amihez nekem se energiám, se semmim nincs, szóval nem veszek részt benne.
A pozitív dolgok hulláma pedig már tegnap elkezdődött, amikor is Apa megengedte, hogy Z. itt aludjon. :) Oké, aludt már itt egyszer, de akkor bulizni voltunk, ami persze éjszakába nyúlt, így más volt a helyzet, de most nem volt semmi ilyen, na meg ugye vasárnap estéről volt szó. Nem mondom, hogy könnyen beleegyezett Apa, de hosszasan beszélgettünk és végül igent mondott. Wááááá!! Nagyon nagyon örültem neki, az este meg annyira jó volt. :) Annyi volt a gond, hogy reggel annyira nem voltam ráhangolódva a sulira, hogy az valami eszméletlen. Ennek ellenére természetesen nem lógtam, főleg ha már Apa vasárnap este megengedte, hogy itt aludjon Z. :) Így hát bementem a suliba, Z. pedig hazazötykölődött, mert csak délután kellett mennie dolgozni.
A suli egész jó volt, bár néha feszült volt a hangulat, de ez természetes a történtek után. Ugyanúgy elvagyok mindenkivel, bár az elmúlt 2 hét eseményei után kicsit átértékeltem a dolgokat magamban, Z.-vel is beszéltünk erről rengeteget és akármennyire is nem mutatom, nagyon bánt a Hamm-os dolog. Nem mutatom se neki, se másnak, sőt még magamnak se akarom bevallani igazán, de rossz nélküle, sokat gondolok rá és nagyon hiányzik. Mindemellett ott van az az oldal, hogy tudom mi ment a hátam mögött és ez baromi rossz. Mindegy, idővel jobb lesz, mert jobbnak kell lennie. Igazság szerint én akármilyen konfliktusról, vagy problémáról van szó, mindig a "megbeszélés" taktikáját választom, ebben az esetben viszont ez az opció már eleve halott, mert nem tudna olyat mondani nekem, ami változtatna a tényeken. És ez a baj. Itt nem felvetések vannak, nem ötletek, nem hallomásból hallott pletykákról van szó, hanem tényekről. Mindegy is, nem akarok itt nyavalyogni.A pozitív dolgokra visszatérve, feleltem ma angolból. Igen, feleltem. Erről szerintem még nem írtam, de nagyon imádom az angolt. Nem tudom, hogy van e érzékem hozzá, de nem is érdekel, mert szeretem, annak ellenére is, hogy az utóbbi 4 évben szinte semmit nem fejlődtem. Félreértés ne essék, imádom a tanárunkat, mert nagyon jófej. Töri-angol szakos és a törit valami szenzációs, ahogy leadja, ahogy tanítja. Az angol viszont ennek éppen az ellentéte. Sosem beszéltünk, csak elsőbe. Azóta semmi, és ez szerintem baj. Na de most feleltünk, helyettesítő-tanár volt bent ugye, és kihívott. Paráztam nagyon, főleg mert alapból is szigorú, na meg nincs ilyenbe rutinom, hogy beszélnem kellene, persze szoktam külföldiekkel dumcsizni, ha van rá lehetőség, de az megint más. Szóval kimentem.. az elején hebegtem-habogtam, aztán lenyugtattam magam és beszéltem. Nem találtam el mindent, volt 1-2 nyelvtani hibám, de a szavak eszembe jutottak, értettem a tanár minden szavát és ki tudtam fejezni magam. Végül 4-est kaptam, aminek nagyon örültem. És nemcsak a jegynek, hanem ez a felelet nekem akkora önbizalmat adott, hogy húúúúú. :) Komolyan, ahogy lesz egy kis időm, megnézem a Just go with it-et, mert már leszedtem nem tudom mikor, ráadásul angolul és kíváncsi vagyok rá nagyon. :) A mai délután amúgy elment nagyon hamar, kb. a semmivel, ugyanis nem nagyon csináltam semmit. Jó, ez sem teljesen igaz, mert töriztem, angoloztam, átnéztem a magyart, de pl. tételezni ma egyáltalán nem tételeztem, úgyhogy holnap mindenképpen kell. 
Rossz, mert haladnom kellene, de közbe nem tudok, mert az órákra is készülni kell. :/ Vasárnap amúgy befejeztem az egyik tételt.. mindössze 10 oldal lett. :DD Érdekes, meg minden, de rengeteg és mindent pontosan tudni kell. Nem baj, február végére kész leszek az összessel, igaz most elég gyérül állok. Ami viszont jó hír, hogy május 25.-én lesz ez az érettségi, szóval az írásbelik után még lesz bő 2 hetem erre készülni, meg a szóbelikre. Jippijéé! :)
Na megyek aludni, mert rengeteget sikerült írnom és amúgy is késő van már. Próbálok holnap is jönni, ha nem is kisregényre, legalább néhány sorra, vagy olvasgatásra. :)
Jó éjt! (:

"Tudod, amikor mosolyogsz, az egész világ sokkal jobb hely, mint egyébként."

Bocsánat, hogy megint kimaradt pár nap, de egyszerűen ahogy van időm és géphez ülök, rögtön a tételeket csinálom, rájöttem ugyanis, hogy bár fel lettek osztva, mindenki baromi lusta és senki nem csinál semmit, én pedig nem akarok várni senkire, február végéig meg akarok lenni velük, azt akarom, hogy addigra minden a kezembe legyen. Ez persze csak kemény munkával és sok idővel lehetséges, de menni fog, mert muszáj mennie.
A hétvége eddigi része egyébként nagyon jól telt, a tegnap estét és a mai nap jelentős részét is Z.-vel töltöttem. Fura volt, mert kedden találkoztunk utoljára, ugye most is egy kicsit együtt voltunk, de nem tudjuk mikor fogunk tudni megint találkozni. Talán holnap, de ez még nem biztos. Talán szerdán, de az sem biztos.. mindenesetre most túl sok a "talán" és nagyon nagyon hiányzik. Nem sajnáltatom magam, meg nincs is rossz kedvem, mert ez ezzel jár, csak hát na.
Mindeközbe bonyolódnak a dolgok, ugyanis kezd féltékeny lenni a Drága, most este ugyanis találkozok egy osztálytársammal, aki egyben jó barátom is és történetesen fiú. Jól esik a közeledése, mert bár évek óta ismerjük egymást, az utóbbi időbe sulin kívül nem sokat találkoztunk, de már a múlthétvégén is hívott, hogy találkozzunk, meg így a suliba is mondta, hogy nagyon szeretné, ha végre összehoznánk egy dumálgatós estét, mint régen.. és lámlám, most összejött. Csak ugye mondtam ezt Z.-nek és rosszulesett neki. Amit nagyon sajnálok, de egyben meg is értek, viszont nem fogok lemondani egyik barátomról sem. Akármennyire is ott van az a tévhit, hogy "fiú és lány között nincs barátság", szerintem ez butaság és az utóbbi pár hétbe meg aztán főleg bebizonyította nekem az élet, hogy a fiúkkal való kapcsolatom mennyivel szilárdabb, mint a lányokkal való "barátságom". Szóval mondtam Z.-nek, hogy nincs miért aggódnia, de ha bárki bepróbálkozna nálam, aki a barátom, úgyis tudna róla, viszont tényleg nem fogom ilyen jó barátokkal megszakítani a kapcsolatot, mert nem akarom. Remélem amúgy, hogy Z. idővel megszokja ezt, ha lehet így mondani, mert nem szeretném, ha ez a dolog esetleg idővel rosszabb lenne. Ha belegondolok, eddig az összes kapcsolatom a féltékenység miatt ment tönkre.. :(
Hmm, azt hiszem ez megérne egy bejegyzést. Hmm, mondjuk a következőben majd kifejtem erről bővebben a véleményemet. :)
Szép estét nektek! :)

"Ha nem merjük megmondani egymásnak, amit gondolunk, akkor sok minden a torkunkon akad, és ott, kőkemény gombóc formájában, hosszú időn át kellemetlenkedik."